A barátság számomra olyan, mint egy kompromisszum, amolyan kölcsönös összekapaszkodás.
Madarat tolláról, embert barátjáról a tartja a mondás. – Ez egy faszság, csak mondom. Sosem hagyhatjuk, hogy egy másik ember határozza meg azt, ami mi vagyunk.
Általánosságban a barátság egy nagyon kétélű dolog, mert sokoldalú lehet. Nehéz meghatározni, és sokszor észre sem vesszük, éppen miféle barátságban van részünk.
Van az, amikor érzed, hogy a barátod melletted áll, támogat és mindent megtesz azért, hogy ez a kapcsolat megmaradjon. Van a másik, amikor elbillen a mérleg nyelve, és valahogy az egyik többet tesz, mint a másik. Szerintem ez a a legáltalánosabb.
Sok barátságom ment már tökre abból adódóan, hogy nem viselkedtem megfelelően. Én voltam AZ a fél, aki tönkre tette azokat, mert minden mást fontosabbnak tartottam, mint a barátaim. Ha épp egy fiút, akkor a fiút, ha éppen egy sorozatot, akkor azt. Ez a minősíthetetlen hozzáállás azt eredményezte, hogy itt vagyok huszonöt évesen és nincsenek barátaim. Talán egy, de az is inkább a kolléganőm, mintsem egy olyan barát, akit felhívhatok a legnehezebb órákban. Magányos vagyok, mostanában nagyon. Tulajdonképpen senkit sem érdeklek, ami rendben is van, mert az emberek öncélúak, önzőek. (Én is.)
Nos, és akkor térjünk ki a lényegre, amiért elkezdtem ezt az egészet írni. Most egy kicsit félretenném a humort, mert nem vagyok olyan hangulatban, ami lehetővé tenné a bakelitlemezes vicceket. Inkább a borzalom illene ide, de azt már előtték a Ponyvaregényben.
A 2023-as év életem egyik legnehezebb éve. Annyi tragédia és megpróbáltatás ért, mint még soha ezelőtt, így nyugodtan kijelenthetem, hogy már kurvára ideje lenne, hogy véget érjen.
Attól tartok, nem jó időben ismertél meg, mert ez a lelkiállapot és viselkedés, amit én képviselek nem egészséges, sőt, inkább káros. Viszont ebben is van egy kettősség, mert az én szempontomból meg igen. Nekem szükségem volt valakire, akivel beszélhetek, aki ott van, meghallgat és van egy vagy több közös témánk. Ez te voltál és vagy a mai napig. Te vagy az egyetlen barátom.
Talán most nem éppen a legjobb a kapcsolatunk, mert... vannak tüskék, azt hiszem, és mivel hangulatember vagyok, sajnos nem mindig vagyok képes én sem normálisan reagálni. Elképzelhető, hogy ezért adok borzalmas tanácsokat.
Azt mondod, úgy érzed, nagy hiányosságaid vannak, én meg azt, hogy nekem is. Főleg, amikor azt mondom, hogy könnyen túllépek a dolgokon. Hát, nem. Legalábbis megpróbálom elhitetni magammal, hogy így van. Ha én elhiszem, akkor már csak úgy kéne lennie, de ez csak egy amolyan "áltassuk önmagunkat" fajta dolog.
Igazad van, sokszor állítunk valamit, ami ma még pozitív, másnapra pedig már teljességgel átfordul valami negatívba. Mint említettem, hangulatember vagyok, és igyekszem dolgozni magamon, de ebből a szempontból még nem találtam meg az utam. Nem tudok megküzdeni a saját érzéseimmel, és ebben is hasonlítunk, mert te sem. Próbállak segíteni, mert ismerem a kibaszott bizonytalanságot, ami folyamatosan ott van, csak sajnos a legtöbbször azt érzem, hogy elbukom. Mint általában mindenben. Nagy csillag együttállásnak kellene lennie ahhoz, hogy nekem valami (bármi) összejöjjön úgy, ahogy azt én akarom, így talán ezért vagyok én is ennyire rossz hatással rád. Igen, eléggé a fejembe vettem, nagyon sajnálom.
Ugyanez, egyik nap reménykedem, másnap magam alatt vagyok. Pont úgy viselkedem néhány különbséggel, mint egy kamasz, mert képtelen vagyok uralkodni az érzéseimen, és látod, ebben is hasonlítunk, csak neked még szabad, mert te tényleg az vagy.
Valószínűleg túl sokat várok el ettől az egésztől, ami kialakult köztünk. Mégis valamiért hiszek abban, hogy megmaradhat köztünk a jó kapcsolat. Igyekszem félretenni a gyerekes sérelmeim, de túlságosan az érzések embere vagyok, és ehhez még egy önérzetes picsa is. Igaz, nem sokszor sértődöm meg, mert nincs értelme, de ma... hát ma kicsit megleptél ezzel az egésszel, amit a nyakamba szerettél volna varrni. Nem éreztem úgy, hogy ebben részt akarok venni, mert elfáradtam. Borzalmas napom van valamiért, arra vágyom, hogy átmenjen rajtam egy egész konvojnyi (#nemtomhogykellírni) úthenger, ezért talán kicsit túlzásba estem, amikor elköszöntem tőled. Nem szerettelek volna én sem megbántani, de már megint hirtelen cselekedtem, mert... egy faszom szar hangulatember vagyok, aki egyik percben mérges, a következőben már könnyezve bocsánatot kér. Nos, sajnálom.
Igyekszem melletted lenni, és segíteni téged abban, hogy megtaláld az ellensúlyt a népszerűség és az írás szeretete között, de olykor nekem is nehéz. Mindegy, ez idő kérdése, és meglesz.
Nyugodtan elmesélheted nekem a problémáid, szívesen meghallgatom. Sokszor említették már, hogy jó hallgatóság vagyok. Remekül tudok hümmögni. Hmmmmm....
Jól reményedtél, mert valóban láttam a túloldalon, a sötét oldalon, miket írogattál itt nekem össze, és végigsírtam, te fasz. Amúgy mellette a BOTE-be menekültem. Minő meglepő! Köszöntelek az életemben!
Nem átkoztalak ki az univerzumból, ahhoz azért többet kellene elkövetned, és amúgy sem vagyok boszorkány, csak médium és gondolatolvasó, de ezt tudod. Előre megjósolom, ha még egyszer így beszélsz magadról, hogy ki kéne írtani, beülök az autóba, és telibe szarom, mennyit kell vezetnem, odamegyek, és csak megverlek egy kicseszett lila fallosszal, mert innen tehetetlen vagyok. Ott majd makoghatsz, kisanyám! Rábaszol, amikor felhívlak!
A lényeg a lényeg: nem haragszom, csak nehezen teszem túl magam a sértettségemen, mert túlságosan sajátos elgondolásaim és erkölcseim vannak, és olyan elvárásaim, amiket nem támaszthatnék mások elé, mégis megteszem, mert én csak én vagyok, és magamból kiindulva azt várom, amit adok.
No, és akkor az van, hogy nagyon fontos számomra a barátságunk. Nem szeretnélek elveszíteni, sőt, mi több, örülnék, ha ez így maradna vagy esetlegesen a jövőben tovább alakulna. Szívesen megennék veled egy hamburgert, amikor már készen állsz rá. Nem sürgetlek, és igen, maszturbálhatsz rám!
Szeretlek, Cuncimókusbogyóka, még akkor is, ha néha tényleg a pokolra kívánlak. (Ez bók!) Remélem, együtt fogunk táncolni Luciferrel 50 év múlva, és együtt átkozzuk az összes vallásos faszkalapot és mindenkit, aki narancssárgát hord.
tulajdonképpen te vagy a legjobb barátom, és az egyetlen is egyszerre, úgyhogy... megoldjuk a problémákat még akkor is, ha éppen sértődős drámakirálynőt támad kedvem játszani. Azt hiszem, fogok még, nem fogom azt mondani, hogy nem.
Nem tudom, meddig pofázok még amúgy, lassan már írtam egy novellát, de nem igazán vagyok elégedett vele, mert kb csak magamról ugattam benne,
Jó, akkor írok rólad: a saját tapasztalataim alapján te egy nagyon lelkiismeretes, okos és kedves lány vagy, aki mérhetetlenül szomjazik a figyelemre és a szeretetre. Nagyon megkedveltelek, mert hiába veszel össze mindenkivel a Wattpadon, velem sosem ütötted meg azt a hangnemet, amit a sok plebejussal igen. Tehát ez szerintem azt jelenti, hogy kedvelsz engem. És én is téged. Úgyhogy igen, fontos vagy nekem, szeretlek, és bariság, love, minden kutyafüle.
Ennyi telt tőlem, és én is sajnálom, ha seggfej voltam.
Üdv,
Lizike