Ömlengés a könyveimről

Úgy döntöttem, egy kicsit a könyveimről szeretnék áradozni.

Először is a Sweet true liesról, ami ugyebár egy régi fanfictionöm átirata, valamiért mégis megfogta az embereket. Legalábbis a /K megtekintésből ezt a következtetést mertem levonni. A megírása mondhatni könnyű volt, nagyjából egy hónapot ölelt fel a húsz fejezet, mely majdnem 40.000 szót foglal magába. 

Nemrégiben írtam hozzá egy novellát is, ami szintén úgy látszik, hogy bejött az embereknek. Fogalmam sincs, mi jó van ebben a klisés történetben, hiszen úgy vágtam bele, hogy lesz, ami lesz. Nem gondoltam, hogy lesz bárki, aki örömét leli Liam és Riley kalandjaiban, de mégis így történt. Furcsa, mert nem számítottam rá, de mégis örömmel tölt el, hogy valaki értékeli azt, amit az én agyam és két kezem "vetett papírra".

Ennyit a kedves Swutlie-ról.

A kis drágán túl még a Blind and Frozent szeretném kiemelni, ahol görög isteneket szerepeltetek egy dagi lánnyal, aki rádöbben arra, hogy ő bizony egy istennő. Próbáltam nagyon maira és humorosra venni a témát, és eddig nagyon úgy látszik, hogy elértem a célom. Szeretem írni. Legalább olyan fontos lett számomra, mint a Beginning of the end című könyvem. 

Minden egyes sora öröm, egy apró kis kiszakadás a mai világ viszontagságai közül. Benne van a szívem, a lelkem, és tulajdonképpen mindenem. Vespera érzéseit nm nehéz átadni, hiszen a legtöbbet a saját bőrömön tapasztaltam. Talán azért is áll olyan közel hozzám a karatere, hiszen lényegében ő én vagyok egy bizonyos formában. Persze nem képzelem magam istennőnek, hehe. Hogyne! Már csak az kéne...

Azonban a benne rejlő emberség és bizonytalanság, az a sok kérdés, a tapasztalatlanság, a szégyen, a félelmek nagyon is ismerősek számomra. Átéltem őket, és büszkén kijelenthetem, hogy le is győztem őket. Nagyon remélem, hogy sikerül átadni ebben a történetben mindazt, hogy van kiút a magányból – még annak ellenére is, hogy sokszor jómagam is úgy hiszem, hogy nincsen. De van amúgy, csak meg kell találni hozzá a megfelelő embereket, akik odanyújtják a karjukat feléd, és támogatóan végigkísérnek az utadon.

Remélem, hogy Vesperának Maddox lesz ez az ember. Talán nem tökéletes, de igyekszik mindent megadni neki, amit egy hozzá hasonló "törött" léleknek lehetséges. Persze ez nehéz, főleg akkor, ha a szeretett személynek brutál hangulatingadozásai vannak, de hát ez van. A boldog mezsgyéjére vezető út olykor rögös, és még én magam is keresem, hogy merre találom majd meg az életemben, de addig is a karaktereimnek szeretném megadni azt, amire én is vágyom. 

Azt hiszem, röviden ennyi lenne. Még talán kicsit a számokról. A történetet október elsején kezdtem publikálni, ami azt jelenti, hogy két hónap alatt elérte a 2.6K megtekintést, ami eddig rekord az összes könyvem közül. Büszke vagyok rá, és magamra is, mert értékelnünk kell a saját sikerünket, és elégedetten bólintani, ha sikerült  valami olyat létrehoznunk, amivel esetleg másoknak is feldobhatjuk a napját. Azaz adhatunk. Magunkból egy icike-picike darabkát. 

<3